Háttér: Az osteoporosisos betegek antiporoticus kezelésének indikációját a gyakorlatban hosszú éveken át a csontdenzitásértékek alapján állítottuk fel. Az egyéb klinikai paramétereket is figyelembe vevő töréskockázat-becslő módszer (FRAX) elterjedése és hazai validálása lehetővé tette, hogy akár a denzitometriás adatok hiányában is meg tudjuk határozni a betegek törési kockázatát. Célkitűzés: Vizsgálatunkban két kérdésre kerestünk választ. Elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy a denzitás, illetve a FRAX alapján hozott kezelési indikáció mennyiben korrelál egymással. Másik célunk a FRAX és a BMD alapján kezelendőnek és nem kezelendőnek ítélt csoportok klinikai paramétereinek összehasonlítása volt. Betegek és módszer: Osteoporosis/osteopenia miatt gondozásban lévő vagy annak gyanúja miatt jelentkező betegek adatait gyűjtöttük össze, FRAX kalkuláció történt, majd az egyes kezelési csoportok adatait statisztikailag elemeztük. 178 beteg adatai álltak rendelkezésre, a nő/férfi arány 162/26 volt. Megelőző csípőtáji törése 9 betegnek, csigolyatörése 35 betegnek, perifériás törése 86 betegnek, többszörös törései pedig 21 betegnek voltak. Eredmények: A betegek 84,2%-ának esett a BMD-je osteoporoticus tartományba, a FRAX alapján azonban csak 49,4%-uk tartozott a magas rizikójú csoportba. Az osteoporosisos csoport betegeinek csak 52,6%-a esett a magas rizikójú csoportba, az osteopeniás csoport 32%-ánál viszont a FRAX fokozott, az intervenciós küszöböt meghaladó rizikót mért. A FRAX alapján magas kockázatú betegek 75%-ának BMD-je esett az osteoporoticus tartományba, ezen betegekben a BMD mind a csigolyák, mind a femurnyak tekintetében szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a FRAX alapján alacsony rizikójú csoportban (p <0,001, illetve p <10-20). A megelőző csípőtáji töröttek BMD-je 89%-ban, a csigolyatörötteké 91%-ban, a perifériás törésen átesetteké pedig 88%-ban esett a poroticus tartományba, a FRAX ezen betegcsoportoknál 77%-ban, 74%-ban és 64%-ban jelzett magasabb törési kockázatot. Következtetések: Eredményeink amellett szólnak, hogy a -2,5 vagy ennél kisebb T-score-érték a betegek többségében jól jelzi a kezelés javallatát jelentő magas töréskockázatot. Az osteopeniás betegek kb.1/3-ánál mértünk magasabb töréskockázatot, ennélfogva ebben a tartományban a kezelési indikáció megállapításakor a FRAX-ra célszerű támaszkodni.