Az áttétel a pszichoanalízis legelfogadottabb fogalma. Miközben a pszichoanalízisen belül az áttétel eltérő felfogásaival találkozunk annak központi jelentőségét egyik elmélet sem vitatja. Az áttételt a neurális hálózatok által tárolt reprezentációk határozzák meg. A reprezentációk kapcsolati helyzetekben és a szelf élményszervező aktivitásában betöltött szerepe aktiválódási készenlétük eredménye. A neuronplaszticitásnak köszönhető a procedurális tanulás, amely felelős a karaktervonásokért, ugyanakkor biztosítja a terápiás változások lehetőségét. Apszichoanalízis számára elsősorban az implicit procedurális memória kiemelt jelentőségű, mert ez tartalmazza az én-védő mechanizmusokat, valamint a reprezentációk tudatos narratívához nem illeszthető elemeit. Az áttételért az amygdalában és a prefrontális kéregben lévő implicit procedurális memória által tárolt reprezentációk felelősek. A terápia során, annak "ismerős" helyzetként történő felismerésért, a korábban kódolt neurális patternek aktiválódása felelős. Mind a külső ingerekre, mind pedig a belső ingerekre adott nem tudatos szintű, gyors, azonnali választ a tükörneuronok biztosíják Túlterhelő élmények során erősödik az amygdala multimodális neuronjainak működése, valamint a tükörneuron-rendszer tüzelése. A traumatikus élmények tárolása az említett struktúrákhoz tartozó implicit procedurális memóriában történik. A tükörneuron-rendszer fontos szerepet játszik a társas kapcsolatokban kialakított attitűdökben, mivel a neurális szinten zajló illeszkedés és illesztési folyamatok lehetővé teszik a komplex interakcionális ingerek gyors felismerését. A pszichoanalízis során a neurális hálózatok módosulásán keresztül elcsendesednek a trauma neurális patternjei. A folyamat az áttételt meghatározó reprezentációk változásán keresztül valósul meg. A gyógyulás során a régi élményhez így új kapcsolati konfiguráció kapcsolódik.