Az antihisztamin-kezelés - hogyan válasszunk antihisztamint az alapellátásban, meddig terjed az alapellátás kompetenciája : 1. r. / Horváth Bernadett
Abstr. hun.
In: Magyar Családorvosok Lapja. - ISSN 1789-607X. - 2013. 2. sz., p. 15-16.
Hazánkban és világszerte az allergiás megbetegedések száma egyre magasabb. Közülük a szénanátha az, amellyel az alapellátásban szinte naponta találkozunk és amelynek kezelésében az antihisztaminok vezető szerepet játszanak. Az orális antihisztamin-kezelés az ARIA-ajánlás (Allergic Rhinitis and its Impact on Asthma) alapján a szénanátha minden súlyossági fokában alapvető szer. Az első generációs antihisztaminok lipofil tulajdonságuk miatt könnyen átjutottak a vér-agy gáton, a központi idegrendszeri H1-receptor blokkolásuk révén, a következményes mellékhatások miatt (álmosság, aluszékonyság, reakcióidő megnyúlása, szellemi teljesítmény romlása) hatékonyságukban alulmaradtak a kívánatostól. A modern antihisztaminok hidrofil tulajdonságuk révén rosszabbul penetrálnak a központi idegrendszerbe, így szedatív mellékhatásprofiljuk lényegesen jobb. Hatékonyságukat és biztonságosságukat számos nemzetközi randomizált, kontrollált vizsgálat alátámasztja. A 2000-es évek elején új molekulát, H1-antagonistát fejlesztettek ki felnőttek és 12 évesnél idősebb gyermekek részére allergiás rhinoconjunctivitis és urticaria kezelésére. Nincs szedatív mellékhatása a szernek, biztonságos és igen előnyös a farmakokinetikája. Manapság számtalan antihisztamin közül választhatunk a gyakorlatban, de a legfőbb szempont a "beteg" legyen.