A szédülés szubjektív jellegéből eredően, csak azokból a tünetekből tudunk az egyensúlyozó rendszer zavarának mibenlétére következtetni, amik a hibás működés következtében számunkra megfigyelhetők. Ilyenek az egyensúly megtartásának, a járás kivitelezésének, a célzott mozgások végrehajtásának zavarai, vagy a tekintés és a vizuális fixálás hibás működése során észlelhető kóros szemmozgások. Általánosságban igaz, hogy minél perifériásabb a károsodás, illetve minél egyszerűbb reflex-körök érintettek, annál egységesebb a tünettan és könnyebb a diagnosztika (pl. a félkörös ívjáratok izolált működési zavarai); míg a centrálisabb, bonyolultabb neurális hálózatokat magában foglaló rendszerek zavarai esetén a szimptómák nehezebben megfoghatók és értékelhetők (pl. a psychogén szédülés vagy a mérgezések, a sclerosis multiplex, a migrén mellett jelentkező egyensúlyzavarok). Egyes állapotokban több szervrendszer - perifériás érzékszervek és centrális szabályozók - együttesen lehetnek érintettek (pl. ilyen az öregedés, és a keringési betegségek).