A gyermekkori elhízás gyakorisága az utóbbi évtizedben világszerte növekvő tendenciát mutat. Az elhízott gyermekek körében gyakran mutathatók ki a szénhidrát- és a lipoprotein-anyagcsere eltérései: az emelkedett éhomi vércukorszint (impaired fasting glucose - IFG), a csökkent glükóztolerancia (impaired glucose tolerance - IGT), s kifejlődhet a 2-es típusú diabetes mellitus (2TDM) is. Észlelhetők lehetnek a lipoprotein-anyagcsere zavarai: az összkoleszterin (T-C), az alacsony denzitású lipoprotein koleszterin (LDL-C) és a triglicerid (TG) szérumszintjének emelkedése, a magas denzitású lipoprotein koleszterin (HDL-C) szérumszintjének csökkenése és az ún. small dens LDL-molekulák jelenléte is. Az elhízott gyermekek egy részében hipertónia is fennállhat. Mindezekből adódóan jelentős arányban igazolható körükben a metabolikus szindróma fennállása. Az eltérések kialakulásában az inzulinrezisztencia és a következményes hyperinsulinaemia játszik meghatározó szerepet. A gyermekkori elhízás mindezek miatt a felnőttkori ateroszklerotikus eredetű kardiovaszkuláris betegségek és a 2TDM komplex veszélyeztető tényezőjének tekinthető. Az utóbbi időszakban bebizonyosodott, hogy a gyermekkori elhízásban egyéb eltérések is kimutathatók. Ezek kialakulásában is jelentős lehet az inzulinrezisztencia és a hyperinsulinaemia szerepe, azonban az összefüggések kellően még nem tisztázottak.