Az adoleszcens és preadoleszcens személyek képi kifejezésének, ezen belül az agresszió ábrázolásának vizsgálata elhanyagolt területe mind a gyermekpszichiátriának, mind a pedagógiának. A szerző részben a szakirodalmi adatok, részben saját pedagógiai gyakorlata alapján tekinti át a serdülőkorúak agresszió-ábrázolását, melynek formai és tartalmi jegyeit erősen befolyásolja a kulturális háttér és a média (történelem, irodalom és vallási hovatartozás, a különböző nemzetiségek és népcsoportok hagyományai, illetve nemek szerinti különbségek). Az agresszív tartalom megjelenhet nyíltan vagy rejtett, szimbolikus módon. Az agresszív vizuális tartalmak szoros összefüggést mutatnak a depresszív érzésekkel, szorongással és humorral, illetve utalhatnak a rajzot készítő személy szexuális, fizikai vagy pszichológiai bántalmazására. A tanulmányt esetismertetés zárja, amelyben az agresszív és szorongó emocionális tartalmak összefüggése látható. Az esetismertetés felhívja a figyelmet a pedagógiai gyakorlat hiányosságára is a képi közlés önkifejező aspektusának használatáról.