A gerinc kóros görbületeit az őskőkor embere is "észrevette" és 20 000-25 000 évvel korunk előtt készült szobrocskáin feltűntette a háti kyphosist és lumbalis hyperlordosist. A művészi technikák és ábrázolási mód fejlődésével egyre többfajta gerincelváltozást figyelhetünk meg festményeken, szobrokon, domborműveken. Ha nemcsak a műalkotás szépségét, színeinek harmóniáját vesszük figyelembe, hanem tekintettel vagyunk az apró részletekre is, sok féle, részben napjainkban már elő nem forduló gerincelváltozást ismerhetünk fel a műalkotásokon. Ismeretlen görög mester Aezoposz szobrán kyphoscoliosishoz társult pectus gallinaceumot örökített meg. A középkor és reneszánsz nagy művészei az alig észrevehető, enyhefokú scoliosist is ábrázolták. A csontritkulás csaknem egy időben jelent meg a műalkotásokon, mint a paleopatológiai leletek tanúsága szerint az embereken. A legősibb csontelváltozással csaknem egykorú az az óegyiptomi szobrocska, amelyen az i.e. negyedik évezredben a Pott-féle gibbust ábrázolták. A csonttuberkulózis széleskörű elterjedését bizonyítja, hogy nem csak az Óvilágban, hanem Közép-Amerikában szobrokon, Dél-Amerikában képeken jelenítették meg a gerinc megbetegedésének következményét a hegyes púposságot. A Forestier betegségre lehet következtetni, amikor idős személy egyenes, merev testtartását látjuk festményen. A Bechterew-kór művészi megörökítése ritka, de esetenként megfigyelhető a műalkotásokon. A szerző a kóros gerincet ábrázoló alkotások mellé, illusztrációképpen őskórtani anyagából származó vázrészeket mutat be.