A hagyományos értelemben vett tiazid diuretikumok csoportja kémiai és farmakodinámiás szempontból heterogén. Az egyes hatóanyagok terápiás hatékonysága, tolerálhatósága és tudományos dokumentáltsága különböző, s ez differenciált csoportosítást igényel. A hagyományos tiazidok, különösen a HCTZ elsőkénti vagy kombinációs alkalmazása biztonsági és hatékonysági szempontok alapján megkérdőjelezhető. A hagyományos tiazidok alkalmazása elektrolitzavarokkal és metabolikus eltérésekkel járhat, továbbá előnytelenül befolyásolhatják az inzulinszekréciót és a szövetek inzulinérzékenységét, melyek következtében növelik az újonnan diagnosztizált diabétesz kialakulásának esélyét. A rendelkezésre álló vizsgálati eredmények és a retrospektív analízisek tanulságai arra utalnak, hogy a magasvérnyomás-betegség kezelésekor a tiazidszerű diuretikumoka kardiovaszkuláris szövődmények elkerülésére, továbbá a mortalitás csökkentésére eredményesebben használhatók, mint a HCTZ. Az indapamid anyagcsere-semlegessége, hatékonysága és tudományos evidenciái révén a tiazid-szerű diuretikumok egyik reprezentatív képviselője, melyet a hazai kezelési ajánlások mind monoterápiában, mind ACE-gátlóval alkotott fix kombinációként (pl.: Coverex(R)-AS Komb Forte) is preferálnak.