A szimpatikus túlműködés az elhízással és a krónikus veseelégtelenséggel összefüggő hipertónia közös kóroki tényezője, ami a betegség progressziója és a prognózis szempontjából is meghatározó jelentőségű. A progresszió szempontjából kulcsfontosságú a szimpatikus rendszer és a vese kölcsönhatása. Az elhízással és veseelégtelenséggel társuló hipertónia eredményes kezeléséhez nélkülözhetetlen a szimpatikus túlsúly mérséklése. A szimpatikus tónust csökkentő kezelés a prognózis szempontjából is meghatározó, mivel a szimpatikus túlsúly a hirtelen szívhalál független kockázati tényezője. A szimpatikus tónus nem-gyógyszeres és gyógyszeres kezeléssel is csökkenthető. A gyógyszeres kezelési lehetőségek közül kevéssé ismert a statinok centrális szimpatikus tónust csökkentő hatása. Kiemelendő, hogy a centrális és renális szimpatikus aktivitást csökkentő rilmenidin a hatékony vérnyomáscsökkentésen túl a fokozott kardiovaszkuláris kockázat és a kedvezőtlen anyagcsere-eltérések szempontjából is nagyon kedvező hatású. A prognózis szempontjából meghatározó jelentőségű, hogy a rilmenidin csökkenti a balkamra-hipertrófiát, fokozza a baroreflex-érzékenységet, csökkenti a vérnyomás variabilitást és mérsékli a szívfrekvencia variabilitás beszűkülését.