A mozdulatművészet az 1930-as évek Magyarországának virágzó színpadi irányzata és testképző módszere volt. Képviselői nagy jelentőséget tulajdonítottak test és lélek kapcsolatának. A művészetben olyan alkotásokra törekedtek, amelyben az emberi lélek rezdülései nyilvánulnak meg. A pedagógiában, a gyógyításban a testkultúrát képviselték amely nem csak az izmokra, ízületekre fordít figyelmet, hanem a lelket is szándékozik elérni. Azt vallották hogy a lélek hat a testre, a test pedig visszahat a lélekre. Ez tekinthető a mai tánc- és mozgásterápia egyikfő alapelvének A mozdulatművészeti iskolák sok tehetséges növendéket képeztek, akik maguk is újabb iskolákat alapítottak Az irányzat elfogadott és népszerű volt a korabeli társadalomban. Azonban az általuk képviselt szabadságeszmény már kevésbé volt népszerű a diktatórikus hatalmak szemében. 1950-ben a mozdulatművészetet végleg betiltották Képviselőik igyekeztek megőrizni a hagyományt a sport és a hivatalosan elfogadott táncművészet területén. Azonban a módszerek nem tudtak továbbfejlődni, újabb tendenciákat befogadni. Így elveszett annak a lehetősége, hogy a nagyszerű elméletekre ráépülhessen egy magyar táncterápiás módszer. Ezek a gondolatok haladóak voltak a maguk korában, és a mai napig értéket képviselnek mind a kultúrtörténet, mind a táncterápia szempontjából.