Szakmai összefogás egy akut májelégtelen gyermekért : esetismertetés / Rengeiné Kiss Tímea, Fazakas János, Újhelyi Enikő
Bibliogr.: p. 306. - Abstr. hun., eng.
In: Gyermekgyógyászat. - ISSN 0017-5900. - 2012. 63. évf. 6. sz., p. 302-306. : ill.
Napjainkban a végstádiumba jutott májelégtelen beteg számára az egyedüli kezelési megoldás a májtranszplantáció. Magyarországon a Semmelweis Egyetem Transzlantációs és Sebészeti Klinikán 1995től indult a májtranszplantációs program. Eddig összesen 500, az utóbbi periódusban évi 40-50 májátültetést végeztünk. A májtranszplantáltak 92%-a felnőtt, 8%-a 18 év alatti gyerek volt. A 15 kg alatti gyermekek májátültetését külföldön végzik. Az esetismertetés egy 10 hónapos, ismeretlen etiológiájú, akut májelégtelen gyermek ellátásáról szól. A gyermeknél 5 napon belül - a fulmináns májelégtelenség részeként komplex coagulopathia, előrehaladott icterus, jelentősen emelkedett szérum ammóniaszint, hepatikus encephalopathia alakult ki. A standardkezelés mellett rapidan romló állapot miatt bridging terápiaként MARS-kezelések, Illetve kombinált plazmaferezis-dialízis kezelések történtek. A gyermek német transzplantációs centrumba történő szállítása nem volt kivitelezhető, így magyarországi akut listára, majd az Eurotranszplant listájára helyezték. Klinikánk döntően felnőtt, illetve nagyobb gyermek ellátására van felkészülve, ezért a transzplantáció utáni ellátása, az ehhez szükséges tárgyi feltételek megteremtése, több intézmény összefogásával valósult meg. A gyermekek a kis súly, illetve az eltérő élettani sajátosságok miatt speciális ellátást igényelnek, amely során a transzplantációs tapasztalat mellett gyermekgyógyászati tapasztalatra is szükség van. A legfiatalabb májtranszplantált gyermek ellátásakor a transzplantációs tapasztalatot (illetve az eddig nálunk ellátott gyermekek által szerzett tapasztalatot) alkalmaztuk együttműködve gyermekintenzív terápiás orvosokkal, ápolókkal. A posztoperatív időszakban a korai graft elégtelenség miatt, az áthidaló terápiaként alkalmazott MARS-kezelésre két alkalommal volt szükség. A döntően vaszkuláris komponenssel kialakuló rejekció, vérzékenység és trombózishajlam formájában jelentkezett, ezért 7 reoperáció történt. A rejekció thymocita ellenes immunoglobulinnal való sikeres kezelése után infekció, szepszis alakult ki. 3 heti intenzív osztályon történt kezelés után a gyermek átkerülhetett az I. Gyermekklinika Intenzív Osztályára. A csecsemőért folytatott küzdelem mindvégig közös csapatmunka volt, amely folytatódott az I. Gyermekklinikán.