Az atherosclerosis elleni harc egyik legfontosabb eleme a statinterápia. Az elmúlt évek adatai alapján nem várható hatékonyabb statin klinikai alkalmazása, ugyanakkor a cardiovascularis prevenció továbbfejlesztése céljából, a jelenlegi statinok hatékonyságát meghaladó LDL-koleszterinszint- csökkentés szükségessége körvonalazódik. Az új koleszterinmérséklő terápiás lehetőségek kifejlesztésének igényét támasztja alá a statinintolerancia ténye is. A jelenleg szóba jövő kombinációs kezelések a statin-monoterápiához képest nem nyújtanak további mortalitási előnyöket. Az új megoldások között szerepelnek a 4. generációs statinmolekulák, amelyek elsősorban a statinok NO-donor-kapacitásának fokozását, illetve izomtoxicitásuk csökkentését célozzák. A koleszterinszintézist befolyásoló bizonyos vegyületek (szkvalénszintáz- inhibitorok, MTP-inhibitorok, ACAT-inhibitorok) mellékhatásaik veszélye folytán további analízisre szorulnak. Sokkal ígéretesebbnek látszik az LDL-partikulum fő proteinjét, az apoB-mRNS-t blokkoló antiszenz oligonukleotid, valamint az LDL-receptor intracelluláris lebontását elősegítő PCSK9 fehérjét gátló antitestek alkalmazása. Az LDL-koleszterin értékének befolyásolása mellett a HDL-koleszterin-szint-emelés előnyének kiaknázása került még a kutatások homlokterébe. Sajnálatos módon a most befejezett analízisek szerint az erőteljes HDL-C-koncentráció-emelő nikotinsav új formái nem jelentettek további előnyt a statinterápiához hozzáadva. A hasonlóképpen nagy reményt keltő CETP-inhibitorokkal végzett vizsgálatok során fellépő mellékhatások, illetve a statinhoz hozzáadott haszon hiánya megkérdőjelezik e gyógyszercsoport jelentőségét. A HDL-koleszterin-szint abszolút emelésének szükségessége mindenképpen revízióra szorul az új tapasztalatok alapján, azaz további tisztázásra vár a HDL-partikulum atherosclerosisban betöltött pontos szerepe.