A dohányzás jelenleg is kedvezőtlenül befolyásolja a magyar lakosság népegészségügyi mutatóit. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezményben (FCTC) megfogalmazott intézkedéseket alapul véve, legutóbbi dohányzást szabályozó törvényünk 2012. január 1-én lépett hatályba. Keresztmetszeti vizsgálatunk célja a serdülők 2012. év előtti véleményének feltárása volt a dohányzásellenes politikák általuk vélt hatékonyságáról. Az adatokat hat magyar nagyváros hetedik és kilencedik évfolyamos serdülőinek véletlenszerűen kiválasztott mintájában gyűjtöttük, önkitöltős kérdőív segítségével (n=2081; átlagéletkor: 15,02 év, szórás: 1,62, terjedelem: 12-19 év, lányok: 54,8%). A válaszadók a WHO FCTC-ben deklarált kilenc dohányzásellenes intézkedés általuk vélt hatékonyságát értékelték. A válaszok összefüggését a prediktor változókkal (szociodemográfiai faktorok, tanulmányi eredmény, dohányzói státusz, szülői dohányzás) khi-négyzet próbával és többváltozós logisztikus regresszió modellekkel elemeztük. Átlagban 28,5% volt a dohányzók aránya, azonban a prevalencia szignifikánsan magasabbnak bizonyult a 10. évfolyamosok körében (40,0%), szemben a 7. évfolyamosokkal (7,8%). A rosszabb tanulmányi eredményű diákok 43,8%-ban, a heti 1000 Forintnál több zsebpénzzel rendelkezők 37,7%-ban, a dohányzó szülők gyermekei 36,8%-ban dohányoztak. A teljes minta véleménye alapján a dohánytermékek áremelésének, a forgalmazás szigorúbb szabályozásának, valamint a nemdohányzó szerepmodelleknek (például szülők esetében) lehetne legnagyobb hatása a dohányosok számának csökkentésére. Nem tekintették viszont kellően hatékonynak a dohányzás mérséklése érdekében alkalmazott legtöbb dohányzásellenes módszert azok a diákok, akik dohányoztak, akik rosszabb tanulmányi eredménnyel, illetve több zsebpénzzel rendelkeztek, vagy a szüleik dohányoztak. Mindemellett ők úgy vélték, hogy az iskolai dohányzás prevenciós programok, a dohánytermékek csomagolásán elhelyezett képes egészségvédő figyelmeztetések és a leszokás lehetőségeinek népszerűsítése eredményesen csökkenthetné a dohányosok számát Magyarországon. Mivel a dohányzásellenes intézkedések hatékonyságáról alkotott vélemények jelentős eltéréseket mutattak a nagyvárosi serdülők egyes alcsoportjaiban, ezeket a különbségeket tanácsos megfontolni a dohányzás korcsoportosan célzott primer és szekunder megelőzési programjainak kidolgozása során.