Az egészségi állapotot klasszikusan meghatározó négy tényező egyike humán biológiai természetű, vagyis az ember nemcsak társadalmi, hanem biológiai lény is. A kutatásetikai szempontok szigorú betartásával igazolhatjuk, vagy elvethetjük a roma nemzetiség biomedicinális szerepét, és ha relevánsnak bizonyulna, az eredmények a személyes ellátásban és a népegészségügyi programokban sem hagyhatók figyelmen kívül. Amennyiben a roma etnikum, akár csoportképző tényezőként is elősegíti (vagy egyáltalán lehetővé teszi) egy-egy népegészségügyi célcsoport azonosítását, esetünkben a roma várandósok helyzetének javítását, semmiképpen nem mondhatunk le a vonatkozó adatok gyűjtéséről. Jelen tanulmányunk ezt a kérdést vizsgálja, roma és nem roma várandósok között Magyarország négy északkeleti megyéjében és Budapest X. kerületében.