A vizsgálat célja: a gyógytornászok körében a burnout szindróma előfordulási gyakoriságának vizsgálata, valamint a szocio-demográfiai faktorok szerepének bemutatása a kiégési szindróma kialakulásában. Vizsgálati módszerek és minta: feltáró egyszeri, kényelmi, keresztmetszeti, kvantitatív vizsgálat. 232 kérdőív került kiosztásra Tolna és Baranya megye főbb kórházaiban, melyből 70 gyógytornászok által és 64 ápolók által lett kitöltve. A kérdőív 4 részre tagolódott. Tartalmazott egy szocio-demográfiai adatokra irányuló saját szerkesztésű kérdéssort, Emocionális Empátia Mutatót, személyes tüneti kérdőívet (BOS) és a Maslach Burnout Inventory által kiégést mérő standard kérdőívet. A szerzők Microsoft Excel szoftver segítségével dolgozták fel az adatokat és végezték el a statisztikai elemzést. Leíró statisztikát és matematikai módszerek közül a Khi2 próbát használtak a változók közötti kapcsolatok vizsgálatára. Eredmények: a kiégés három dimenziója alapján az érzelmi kimerülés faktorában a megkérdezettek 16%-a, az elszemélytelenedés faktorában a résztvevők 7,5%-a és a személyes teljesítmény csökkenés faktorában pedig az alanyok 68,5%-a magasan kiégett. Az életkor, az erkölcsi megbecsülés és a munkahelyi légkör szorosan korrelál a kiégéssel (p<0,05). Empátiás kapacitás szignifikánsan összefügg a kiégéssel (p<0,05). Az egyszerre egy vagy több osztályon tevékenykedő gyógytornász között szignifikáns kapcsolat figyelhető meg (p<0,05) a kiégés terén. Következtetés: a kiégés megelőzésére és kezelésére hangsúlyt kell fektetni a gyógytornászok körében is, a minél jobb minőségű fizioterápiai ellátás érdekében, illetve így megelőzhető a burnout szindróma.