Bevezetés: A célzott (biológiai) terápia a leghatékonyabb terápiás fegyver a rheumatoid arthritis (RA) kezelésére. Az új EULAR és a treat-to-target ajánlások, a hazai módszertani levél és több betegregiszter adatai alapján a célirányos, dinamikusan változó terápia vezethet eredményre. Miután hazánkban és több országban is meglehetős konzervativizmus tapasztalható e téren, saját beteganyagunkban megvizsgáltuk a biológiai terápia stratégiáit, a váltásokat, abbahagyásokat. Betegek és módszer: Összesen 444 biológiai kezelést kapott RA-s beteg adatait tekintettük át tanszékünk betegregisztere alapján. Eredmények: A 444 beteg kezelése során összesen 453 váltási esemény és 78 terápialeállítás történt. Összesen 139 beteg (31%) kapta végig az elsó terápiát, 305 betegben (69%) egy vagy több váltás történt. A TNF-gátlók váltogatása fokozatos hatástartam-csökkenéssel jár együtt. A legkiegyensúlyozottabb hatástartam az RTX esetében figyelhető meg, és ezen a szeren marad rajta a betegek legnagyobb aránya is. A switchek, rajtamaradás tekintetében a három "régi" TNF-gátló közt különbségek lehetnek. Míg a váltások döntően hatástalanság, addig a leállítás az esetek túlnyomó részében allergia és más mellékhatások miatt történik. Következtetések: Saját adataink is azt sugallják, hogy a szerencsére rendelkezésre álló nagy választék lehetőséget ad a váltások különböző stratégiáinak (sc. - iv., antitest - szolúbilis receptor, TNF-gátló - más támadáspontú szer) kihasználására. Egyértelműnek tűnik azonban, hogy egy, maximálisan két TNF-gátló kipróbálása után mindenképpen más támadáspontú szerre javasolt áttérnünk.