A Behcet-kór ritka, orális aphthosissal, genitális fekélyekkel, krónikus uveitisszel, bőr-, mozgásszervi és gastrointestinalis tünetekkel, thrombosishajlammal és aneurysmaképződéssel, központi idegrendszeri tünetekkel járó immunmediált szisztémás vasculitis, amely mind a vénás, mind az artériás rendszert érinti és valamennyi méretű érre lokalizálódhat. Előfordulási gyakorisága jelentős földrajzi különbségeket mutat. Főként fiatal felnőttkorban jelentkeznek a tünetek. Kifejezett férfi dominancia észlelhető. Oka és kialakulásának folyamata nem ismert. Az bizonyos, hogy szoros asszociáció mutatható ki a HLA-B51 jelenlétével, de emellett más MHC és nem MHC génekkel is találtak kevésbé szoros összefüggést. A genetikailag fogékony egyénekben környezeti faktorok hozhatják felszínre a betegség tüneteit. Ezek közül kiemelten foglalkoztak a HSV és a Streptococcus sanguis szerepével. A mikroorganizmusok részben keresztreaktív immunválasz révén indítanak el autoimmun folyamatot, másrészt nem specifikus módon aktiválják a természetes immunválasz elemeit, elsősorban az antigénprezentáló sejteket, amelyek a CD4+ sejtek közül a Th1, még inkább a Th17 sejteket, valamint a CD8+ yd T-sejt receptorral rendelkező - a nyálkahártya-immunitásban szerepet játszó - sejteket aktiválják. E sejtféleségek olyan citokineket választanak el, amelyek aktiválják a vasculitis kiváltásában domináló neutrofil leukocytákat és endothelsejteket. A vasculitis kialakulásához hozzájárulnak az alfa-enoláz, mint fő antigénkomponens ellen termelődött antiendothelialis autoantitestek is. Az etiopatogenezis mind mélyebb megismerése nyújt lehetőséget a kezelés számára újabb célpontok feltárásához, újabb, hatékony innovatív készítmények kifejlesztéséhez.