A magyar egészségügyi rendszer problémáinak jelentős hányada a forráselosztási módszerek nem megfelelő alkalmazásából fakad. Az elmúlt évtizedek egészségpolitikai diskurzusainak rendszeresen felmerülő kérdése a fejkvóta alapú forráselosztási rendszerek alkalmazása. A legutóbbi, 2011-ben felvázolt egészségpolitikai törekvések (Semmelweis-terv) is hivatkoznak az átlátható, normatív alapon kiosztott, ellátási szükségletekhez igazodó elosztásra, amelynek fontos eszköze lehet a fejkvóta. A fejkvótás elosztási rendszerek fejlesztésének alapeleme a kockázatmegosztás. Ennek a módszernek a helyes alkalmazása más egészségügyi elosztási mechanizmusok esetében is segíti az egészségpolitikai célok és a finanszírozási ösztönzők összehangolását. A tanulmány az egészségügyi kockázatmegosztási módszerek elméleti és gyakorlati szempontjait mutatja be és foglalja rendszerbe - a fejkvóta alapú elosztás példáján keresztül.