A szívelégtelenség komplex klinikai szindróma, amelyet bármely olyan szerkezeti, vagy funkcionális kardiális rendellenesség okozhat, amely csökkenti a kamra pumpafunkcióját (szisztolés szívelégtelenség), és/vagy telődését (diasztolés szívelégtelenség). Kezelése csak a tanulmányokból származó evidenciák alapján lehetséges. A legújabb megfigyelések szerint a tartós, viszonylag nagy dózisú (2 x 100 mg/nap) koenzim Q10 alkalmazása kedvező hatású lehet szívelégtelenségben, sőt kombinációja szelénnel egyértelműen csökkenti a kardiovaszkuláris mortalitást. A szívelégtelenség definícióját minden orvosgeneráció másként tanulta meg, de abban mindenki megegyezett, hogy a fulladás és a folyadék-retenció észlelése a diagnózis fontos része. Manapság ez kiegészül azzal, hogy a korszerű vizsgálómódszerekkel már nyugalomban is észlelhető a szív szerkezeti vagy funkcionális károsodása. Szívelégtelenségben szenvedő beteg az oki kezelésre mindig kedvezően reagál, de ez mégsem tartható olyan erős bizonyítéknak, mint a diagnosztikán alapulóké. Az Európai Kardiológusok Társasága Módszertani Útmutatója ezt a következőképpen fogalmazza meg: szívelégtelenség az a klinikai szindróma, amikor a betegnek általában jellemző klinikai panaszai (nyugalomban vagy terhelés következtében kialakuló nehézlégzés, és/vagy fáradtságérzés), valamint folyadékretencióra utaló fizikális vizsgálati jelei (pulmonális pangás vagy lábszárdagadás) vannak. és a szív szerkezeti vagy funkcionális károsodása nyugalomban objektív módszerrel kimutatható.