A nemzetközi irodalom az epiphyseolysis capitis femoris kezelését tekintve egységes abban, hogy az érintett oldalon in situ epiphyseodesis végzése szükséges a diagnózis felállítását követően. Jelen tanulmányunkban, a saját beteganyagunkban epiphyseolysis miatt műtéti ellátásban részesült betegek hosszú távú utánkövetését, az ellátás eredményességét kívánjuk bemutatni. A Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinkáján 1977 és 1983 között 54 beteg 73 csípőjénél végeztünk in situ csavaros epiphyseodesist, epiphyseolysis capitis femoris miatt. Retrospektív radiológiai elemzést végeztünk, valamint áttekintettük a betegek dokumentációit, amelynek során preoperatíve a combfejelcsúszás mértékét, az utánkövetés végén pedig a csípőízületi arthrosis jeleit vizsgáltuk. Az epiphyseolysis diagnosztizálása, illetve a műtét elvégzésekor a fiúbetegek átlagéletkora 12,7 év, míg a lányoké 11,5 év volt. Tizenkilenc betegnél kétoldali epiphyseolysis jelentkezett, ezek közül 4 esetben már az első vizsgálatkor, 15 esetben 0,9-25 hónap elteltével - átlagosan 8,7 hónappal az első beavatkozást követően - jött létre az ellenoldali elcsúszás. Az utánkövetési idő 11-27 év, átlagosan 16,7 év volt. Vizsgálataink eredményei azt mutatják, hogy epiphyseolysis capitis femoris miatt kezelt betegeknél enyhe combfejelcsúszás esetén végzett in situ epiphyseodesis a 15 éves utánkövetés végén 2/3-a jó (gr. 0-I), 1/3-a pedig gyenge (gr. II) radiológiai eredményt ad. Közepes fokú combfejelcsúszásnál az esetek 40%-a már gyenge (gr. II) és 1/3-a rossz (gr. III) radiológiai eredményt ad 15 év elteltével, míg súlyos fokú combfejelcsúszásnál pedig 2/3-ad kifejezetten rossz (gr. III-IV.) radiológiai prognózisú. Jelentős combfejelcsúszásnál alkalmazott femur osteotomiák a hosszú távú radiológiai kimenetelt nem befolyásolták.