A szívelégtelenség nagy jelentőségű népegészségügyi probléma. Hazai prevalenciára és incidenciára megbízható adatok nem állnak rendelkezésünkre. Az Egyesült Államokbeli, illetve nyugat-európiai adatok alapján a felnőtt lakosság mintegy 1-2%-a szenved szívelégtelenségben, a 70 év feletti korosztályban előfordulása meghaladja a 10%-ot. Az utóbbi évek hatékonyabb kezelésének köszönhetően a szívelégtelenség miatti re-hospitalizációk száma csökkent. Kisebb mértékű, de szignifikáns csökkenés figyelhető meg a mortalitásban is. A szívelégtelen betegek legalább fele szisztolés szívelégtelenségben szenved (az angol nómenklatúra szerint szívelégtelenség csökkent balkamra-funkcióval: HF-REF, heart failure with reduced ejection fraction). A szisztolés szívelégtelenség patofiziológiája jobban ismert, kezelése nagy, multicentrikus tanulmányok által alátámasztott. Az esetek 2/3-ában koronáriabetegség áll a háttérben. Diasztolés szívelégtelenség (szívelégtelenség megőrzött balkamra-funkcióval: HF-PEF, heart failure with preserved ejection fraction) esetén a betegek általában idősebbek, kövérek, gyakrabban nők, hipertónia vagy diabétesz szerepel az anamnézisben, kezelése nem olyan jól alátámasztott. Jelen munkánkban a krónikus szisztolés szívelégtelenséggel kapcsolatos legújabb tudnivalókat foglaljuk össze a 2012-es ESC (European Society of Cardiology) guideline alapján.