Jól ismert, hogy hazánkban a - nagy kardiovaszkuláris kockázati kategóriában tartozó - diabetes mellitus gyakorisága a felnőtt lakosság körében mintegy 8%. Tudjuk azt is, hogy diabéteszben gyakoribb a hipertónia előfordulása, mivel a cukorbetegek mintegy 80%-a hipertóniás. A 2-es típusú diabéteszben jelen lévő hyperinsulinaemia több mechanizmuson keresztül fokozza a vérnyomást. Egyrészt a szimpatikus aktivitás fokozása útján növeli a renin-angiotenzin-aldoszteronrendszer (RAAS) működését, másrészt nátrium és vízretenciót okozó hatása is a vérnyomás emelkedése irányába hat. A 2-es típusú diabéteszben észlelhető gyakoribb elhízás is a szimpatikus idegrendszeri aktivitás növelése miatt emeli a vérnyomást. Diabéteszben gyakori a krónikus vesebetegség is, amelynek első jele a mikroalbuminuria lehet. Cukorbetegségben gyakoriak a metabolikus eltérések is. Ezek közül az egyik legfontosabb az atherogen dyslipidaemia, amely kissé emelkedett összkoleszterinszintet, kissé magasabb LDL-koleszterin értékeket (ezen belül jellemző a kis sűrűségű LDL nagyobb aránya), alacsonyabb HDL-koleszterinszintet és magasabb triglicerid értékeket jelent. Ezen túlmenően károsodott lehet a húgysavanyagcsere is, amely magas húgysavszintet eredményez. Diabéteszben is alapvetően fontos a vérnyomás célértékre (<130/80 Hgmm) történő csökkentése. A szoros vérnyomáskontroll alapvetően fontos a kardiovaszkuláris események csökkentése szempontjából.