A szerzők a Magyar Diabetes Társaság (MDT) irányelve, valamint az Amerikai Diabetes Társaság (ADA) és az Európai Diabetes Társaság (EASD) közös állásfoglalása alapján foglalják össze a 2-es típusú diabétesz kezelésének legfontosabb alapelveit. Kezelési célérték (HbA1c <7,0%) helyett napjainkban a kezelési céltartomány (HbA1c 6,0-8,0%) került előtérbe. A hangsúly egyértelműen az individuális kezelés irányába tolódott. Az individuális célérték jellemzően szigorúbb a fiatal, aktív életet élő, szövődménytől mentes cukorbetegek esetében, ugyanakkor többnyire megengedőbb jellegű az idősebb korú, szövődményekkel és/vagy társbetegségekkel rendelkező betegek esetében. A farmakológiai kezelés mérlegelése során egyértelműen előnyben részesítendők a patofiziológiai eltéréseket korrigáló készítmények. A cukorbetegség előrehaladásával párhuzamosan egyre inkább előtérbe kerülnek a kombinált kezelési formák. Célszerű, ha a kombináció tagjai a patofiziológiai eltérések korrekciója terén egymást kiegészítik. Előnyben részesítendők a bétasejt-működést megóvó készítmények, továbbá figyelemmel kell lennünk a hypoglykaemia és a testsúlygyarapodás lehetőség szerinti elkerülésére. A szerzők röviden áttekintik az egyes orális antidiabetikumok jellemzőit, valamint az inzulinkezelés lehetőségeit. Bemutatják továbbá a folyamatos szövetiglükóz-monitorozást, valamint a monogénes diabéteszformákat, amelyek új fejezetként szerepelnek az MDT irányelvben.