A cukorbetegség kezelése során törekedni kell a glikémiás célok elérésére, azonban az ACCORD-vizsgálat során nyilvánvalóvá vált, hogy a nagyon szoros glikémiás kontroll fokozza a kardiovaszkuláris mortalitást. Ennek hátterében a gyakrabban jelentkező, esetenként súlyos hypoglykaemiás epizódok álltak. Ismert azonban, hogy a hypoglykaemiás epizódok igen gyakran tünetmentesek lehetnek, viszont ebben az esetben is fokozott a kardiovaszkuláris kockázat. A tünetmentes hypokglykaemia észlelése csak folyamatos szöveti glükóz-monitoro-zással lehetséges. 2-es típusú cukorbetegségben a hypoglykaemizáló szulfanilureák okozzák a legnagyobb veszélyt ebből a szempontból, ezért fontos, hogy a cukorbetegség kezelése során lehetőleg nem hypoglykaemizáló készítményeket alkalmallunk, amelyek egyik képviselője a DPP4-gátló szitagliptin.