Világszerte az egyik leggyakoribb és egyben az egyik legtöbb problémát okozó nozokomiális humán patogén baktérium a multirezisztens Acinetobacter baumannii. A rezisztencia profilja és azon képessége, hogy hosszú ideig képes túlélni kórházi környezetben, nagyban elősegíti nozokomiális terjedését. Az A. baumannii leginkább a fekvőbeteg intézményekben, elsősorban az intenzív osztályokon kezelt, súlyos alapbetegségben szenvedő, kritikus állapotú vagy immundeficiens ápoltuak körében okozhat megbetegedést. Különösen veszélyeztetettek a gépi lélegeztetett, égett, traumatizált betegek. Az A. baumannii fertőzés forrása leggyakrabban valamelyik kórházi környezeti tárgy, felszín vagy eszköz. Az orvostudomány diagnosztikus és gyógyító eszközrendszerei lehetnek az egyik legfontosabb elősegítő tényezői a nozokomiális fertőzéseknek, különösen, ha az asepsis szabályait nem tartják be. A kórházban szerzett A. baumannii infekciók leggyakoribb klinikai manifesztációi a ventilátor- associated pneumónia (VAP), a véráramfertőzések, a sebfertőzések, és a húgyúti fertőzések. Az A. baumannii által okozott infekciókban a halálozási arány magas, ezen belül is legmagasabb a nozokomiális acinetobacter- meningitis esetén, ahol elérheti a 70%-ot is. A halálozási arányt növelő tényezők az A. baumannii okozta infekció esetén a női nem, idős kor, diabetes mellitus, pneumónia, septikus sokk, intenzív osztályos ápolás és a karbapenem rezisztencia. Az A. baumannii egyike azon patogéneknek, amely természetes- és szerzett antibiotikum rezisztenciája miatt komoly terápiás kihívást jelent. Sok esetben csak néhány antibiotikum csoport marad, amely a terápiában alkalmazható: pl. karbapenemek (imipenem/meropenem), aminoglikozidok (amikacin/netilmicin), fluorokinolonok (ciprofloxacin). A rezisztencia megjelenése azonban ezen antibiotikum csoportokkal szemben is tapasztalható - multi- és panrezisztens törzseket eredményezve - kritikussá szűkítve a terápiás lehetőségeket ezen törzsek okozta infekciókban. A nozokomiális fertőzések mintegy 30%-a (sebfertőzés esetén 50%) megelőzhető lenne, amennyiben a fertőzések létrejöttében szerepet játszó ún. külső (környezeti) rizikótényezőket sikerül eliminálni. A sok belső rizikófaktorral (alap- illetve társbetegségek) rendelkező betegcsoportoknál a mikrobiológiai diagnózison alapuló infekciókontroll a korszerű megelőző módszer. Az A. baumannii eradikálásában a legfontosabb tényezők a megfelelő higiénés rendszabályok betartása, a személyi védőfelszerelés, a folyamatos fertőtlenítés biztosítása (kézfertőtlenítés, egyszer használatos gumikesztyű szigorú használata minden ápolási feladat/beavatkozás során, egyszer használatos védőruhák viselése a kolonizált/fertőzött betegek ellátásánál), a fertőző források izolálása, valamint a betegek és az egészségügyi személyzet mikrobiológiai szűrése.