A hagyományos értelemben vett tiazid diuretikumok csoportja kémiai és farmakodinámiás szempontból heterogén. Az egyes hatóanyagok terápiás hatékonysága, tolerálhatósága és tudományos dokumentáltsága különböző, amely differenciált csoportosítást igényel. A konvencionális tiazidok, különösen a hidroklorotiazid (HCTZ) első szerként történő vagy kombinációs alkalmazása biztonsági és hatékonysági szempontok alapján megkérdőjelezhető. Régóta jól ismert, hogy a hagyományos tiazidok alkalmazása elektrolit-zavarokkal és metabolikus eltérésekkel járhat. A rendelkezésre álló vizsgálati eredmények arra utalnak, hogy a tiazidszerű diuretikumokkal nagyobb kardiovaszkuláris (KV) protektív hatás érhető el, mint a HCTZ esetén hipertóniabetegség kezelésekor. Ugyanakkor a tiazidszerű diuretikumok és különösen az indapamid mono-terápiában, fix és flexibilis kombinációban egyaránt csökkenti a KV-események rizikóját, amelyet randomizált, kontrollált morbiditási-mortalitási vizsgálatok igazolnak. Az indapamid anyagcsere-semlegessége, hatékonysága és tudományos evidenciái révén a tiazidszerű diuretikumok egyik reprezentatív képviselője, amelyet a hazai kezelési ajánlások is preferálnak.