Az antihipertenzív terápia fő célja a cerebro-reno-kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitás kockázatának csökkentése. Felmérendő a kardiometabolikus kockázat, és annak megfelelően gyakran, első lépésként kombinált gyógyszeres kezelés válhat indokolttá. A Ca-csatorna-blokkolók (CCB) az érfali simaizom-kontrakciót csökkentő hatásuk révén alkalmasak a vérnyomás csökkentésére. A sejt Ca-forgalmának befolyásolása révén kifejezett sejtvédő hatásuk is van, amely lassítja az arterioszklerózis folyamatát. Kedvezőek balkamra-hipertrófia, iszkémiás szívbetegség, veseelégtelenség, perifériás érbetegség, elhízás, metabolikus szindróma, cukorbetegség, hyperurikaemia, depresszió és alvási apnoe valamint időskor esetében. A béta-blokkkolók csökkentik a szisztolés volument, gátolják a reninfelszabadulást, a vénás visszaáramlást, csökkentik a perifériás vaszkuláris rezisztenciát, javítják a vaszkuláris compliancet, központi idegrendszeri hatásokkal bírnak, átállítják a baroreceptor-érzékenységet. Framingham Heart Study alapján a diasztolés magas vérnyomás kialakulása fiatalabb betegeknél szoros összefüggést mutat a testsúlynövekedéssel és a perifériás rezisztencia növekedésével. Ezeknél az egyéneknél magas a sympathicotonia. Fiatal, középidős, elhízott és cukorbeteg hipertóniásoknál, az első vonalbeli béta-blokád megfelelő eszköz a miokardiális infarktus prevencióban. Az amlodipin/bisoprolol fix kombináció egymásra additív hatást kifejtve, egymás kedvezőtlen hatásait ellensúlyozva a célvérnyomást a betegek 82,5%-ban gyorsan, 4 hét alatt elérve, tartósan szinten tartva hatékony gyógyszer az antihipertenzív palettán. Napi egyszeri adagolás miatt a beteg-compliance és adherencia magas szintű.