Bevezetés: Az elhízás pszichológiai szempontú vizsgálatának jelenlegi kutatása a kockázati tényezőkre, illetve az elhízás és az azzal együtt járó pszichológiai jellemzők közötti ok-okozati összefüggések feltárására összpontosít. Az elhízás és a gyakoribb mentális betegségek között kétirányú oksági kapcsolatokat tételeznek fel, amelyekben számos moderátor és mediátor tényező játszik szerepet. A vizsgálatfő célja a depresszió kockázati tényezőinek vizsgálata volt. Módszerek: Prospektív, féléves időtartamú, kérdőíves kutatásunkban a Szent Imre Kórház Lipidológiai Profilja intézeti súlycsökkentő kezelésének páciensei vettek részt (n=339;19% férfi). Átlagéletkor 50,2 év (SD=13,47 év; terjedelem: 18-85 év). A BMI átlaga 38,6 kg/m2 (SD-7,58 kg/m2; terjedelem: 25,1-79,3 kg/m2). Mérőeszközök: demográfiai adatok; önbeszámolós antropometriai adatok; az egészségi állapot önmegítélése; a kezelt betegségek típusa és száma; CES-D Depresszió Skála, Rosenberg önértékelési Skála, Testforma Kérdőív rövidített, 14 tételes változata, Társas támogatás a súlycsökkentési erőfeszítésekben skála. Eredmények: Klinikai szintű depresszió a résztvevők 55%-ánál jelentkezett, és nagyobb eséllyel (OR=2,51; p<0,001) fordult elő a nőknél. A testtel való elégedetlenség (OR=1,06; p<0,001), az alacsony önértékelés (OR=O, 77; p<0,001) és az alacsony társas támogatás (OR=0,93; p=0,049) a klinikai szintű depresszió kockázati tényezőjének bizonyult. A testtel való elégedetlenség mediálta, a nem pedig moderálta az elhízás és a depresszió kapcsolatát. A válaszadók 5%-ánál a depresszió statisztikailag megbízható módon javult. A fogyás a depresszió csökkenésével járt együtt (h=0,20; p=0,006). Következtetés: Eredményeink alátámasztják a depresszió magyarázó változóit, illetve kockázati tényezőit az elhízás esetében. A szándékos súlycsökkenés a depresszió csökkenését eredményezi. A depresszió magas prevalenciája miatt indokolt e kórházi súlycsökkentő kezelésnek a depresszió szűrésével és az átirányítás megszervezésével történő kiegészítése.