A vesekövesség igen régóta ismert: egyiptomi múmiákon is leírták már, valamint Hippocrates is ismerte a kórképet. Gyermekkorban azonban viszonylag ritkán találkozunk vele (kb. 1%), de tudnunk kell, hogy jóval gyakoribb a nyugati fejlett társadalmakban, míg a hólyagkövesség az elmaradottabb régiókban. Nagyon ritkán fordul elő Afrikában, különösen a fekete lakosság körében. Az utóbbi években megnőtt a gyermekkori vesekövesség jelentősége, hiszen mind a kalciumanyagcsere, mind a kőképződés mechanizmusa világosabbá vált. A tünetek, az etiológiai faktorok, a patogenezis ismeretében a kivizsgálás, terápia és megelőzés az esetek jelentős részében lehetővé vált.