Az irodalomban ismétlődő állítás, hogy a Klinefelter-szindróma fokozza a hajlamot férfi emlőrák megjelenésére, ezeknek a betegeknek az esélye az emlőrákra a népesség esélyének 20-szorosa. Hiányoznak azonban azok a konkrét adatok, amelyek ezt bizonyítanák. Jelen dolgozat az irodalom alapján összefoglalja a kórkép lényegét (számfeletti, 47XXY kromoszóma), ismerteti a fizikális, laboratóriumi és patológiai jeleket, megállapítva, hogy összefoglaló jellegű radiológiai közlemény nem ismeretes. Minthogy az endokrin betegségekben tapasztalt gynaecomastia álgynaecomastia, így a rák kialakulásának lehetősége kevésbé valószínű. A fokozott rákhajlam a magyar hivatalos statisztikák adataival sem igazolható. Ha ez a statisztika beválna, minden harmadik emlőrákos férfi betegnek Klinefelter-szindrómája kellene, hogy legyen. Ez köztudottan nincs így. Nem igazolható, hogy a Klinefelter-szindrómának oki szerepe volna az emlőrák kialakulásában, csupán együttes előfordulás figyelhető meg, igen csekély létszámban: Klinefelter-szindrómás betegek körülbelül 1%-ában észlelhető emlőrák. A számítások tehát spekulatívak, a bizonyító esetek hiányoznak.