A rosszindulatú daganatok krónikus betegséggé válása azt hozta magával, hogy az onkoteamek a kórlefolyás során egymást követő kezelési protokollokat alkalmaznak. Ennek alapfeltétele a progresszió megítélése, a klinikai vizsgálatokban a progressziómentes túlélés megállapítása, a mindennapos gyakorlatban pedig a terápiaváltás javallatának megfogalmazása. Ehhez nélkülözhetetlen a képalkotó diagnoszta közreműködése, a korrekt vizsgáló-módszer megválasztása és a kezelési eredmények egyértelmű és egységes definiálása. A szerzők bemutatják az ennek érdekében 1979-ben publikált WHO-rendszert és az ennek túlhaladottá válásakor, 2000-ben elfogadott RESIST (response evaluation criteria in solid tumours) fogalomrendszert, majd ennek továbbfejlesztett, 2009-ben nyilvánosságot kapott új változatát, a RECIST 1.1-et, illetve a PET/CT-n alapuló PERCIST (PET response criteria in solid tumors) rendszert. Hangsúlyozzák, hogy a kezelési eredmények - komplett remisszió, részleges remisszió, stabil betegség és progresszív betegség - közül a legnagyobb jelentősége a gyakorlatban a progressziónak van. Ennek kimondásakor a mindennapos nehézségek ellenére törekedni kell a lehető legnagyobb objektivitásra, továbbá a daganatos betegeket ellátó munkacsoport tagjaként a radiológus és a nukleáris medicina szakorvosának együttműködésére.