Célkitűzés: Megvizsgálni a Scheimpflug-kamera szerepét a keratoconus diagnosztikájában. Módszerek: 24 keratoconusban szenvedő beteg és kontrollcsoport szaruhártya és elülső csarnok morfológiai vizsgálatát végeztük Pentacam HR-kamerával, valamint összehasonlítottuk szaruhártya hátsó elevációján alapuló diszkriminációt különböző referenciatestek alkalmazásával. Eredmények: A kontrollokkal összehasonlítva a keratoconusos betegekben az elülső csarnok szignifikánsan mélyebbnek bizonyult mind centrálisan, mind paracentrálisan. A keratoconusos csoportban a kontrollnál szignifikánsan magasabb hátsó eleváció szignifikáns korrelácót mutatott a legvékonyabb szaruhártya-vastagság értékekkel (r=0,74), valamint az elülső csarnok mélységgel centrálisan (r=0,72). A hátsó eleváció növekedésének prediktív értékét a keratoconus jelenlétére a többváltozós regressziós analízis (GE) is megerősítette (OR a keratoconus jelenlétére: 1,31, p<0,001). A ROC-analízis kimutatta, hogy a torikus ellipszoid referenciafelszín használatával szignifikánsan magasabb AUROG-értéket kapunk, mint egyéb referencia felszíneknél. Következtetések: Scheimpflug-kamerával mérve, tórikus ellipszoid referenciafelszínnel meghatározva a szaruhártya hátsó elevációja érzékeny módszer a keratoconus kimutatására.