Tiazodok és tiazidszerű diuretikumok az antihipertenzív terápiában : tények, vélemények és tanulságok / Malomvölgyi Béla, Nádházi Zoltán
Bibliogr.: p. 254-255. - Abstr. hun., eng.
In: Metabolizmus. - ISSN 1589-7311. - 2012. 10. évf. 4. sz., p. 245-255. : ill.
A hagyományos értelemben vett tiazid diuretikumok csoportja kémiai és farmakodinámiás szempontból heterogén. Az egyes hatóanyagok terápiás hatékonysága, tolerálhatósága és tudományos dokumentáltsága különböző, amely differenciált csoportosítást igényel. A konvencionális tiazidok, különösen a hidroklorotiazid (HCTZ) első szerként történő vagy kombinációs alkalmazása biztonsági és hatékonysági szempontok alapján megkérdőjelezhető. Régóta jól ismert, hogy a hagyományos tiazidok alkalmazása elektrolit-zavarokkal és metabolikus eltérésekkel járhat. A rendelkezésre álló vizsgálati eredmények arra utalnak, hogy a tiazidszerű diuretikumokkal nagyobb kardiovaszkuláris (KV) protektív hatás érhető el, mint a HCTZ esetén hipertóniabetegség kezelésekor. Ugyanakkor a tiazidszerű diuretikumok és különösen az indapamid monoterápiában, fix és flexibilis kombinációban egyaránt csökkenti a KV-események rizikóját, amelyet randomizált, kontrollált morbiditási-mortalitási vizsgálatok igazolnak. Az indapamid anyagcsere-semlegessége, hatékonysága és tudományos evidenciái révén a tiazidszerű diuretikumok egyik reprezentatív képviselője, amelyet a hazai kezelési ajánlások is preferálnak.