A szerzők áttekintik a hypoglykaemia gyakoriságára vonatkozó adatokat, továbbá összefoglalják a hypoglykaemia részjelenségeként jelentkező adrenerg aktiváció és neuroglycopenia jelentőségét. Epidemiológiai és klinikai adatok alapján mutatják be a hypoglykaemia és a kardiovaszkuláris kockázat emelkedése közötti összefüggéseket. Érintik a hypoglykaemiával kapcsolatos terápiás aspektusokat, részletesen kitérve a hatékony antidiabetikumok pl. szulfanilureák adására is. A LEAD-vizsgálatsorozat (Liraglutide Effect and Action in Diabetes) adatai alapján kedvező, 7% alatti HbA1c-szintet hypoglykaemia és testsúlynövekedés nélkül a legnagyobb eséllyel a GLP-1 analóg liraglutid adásával biztosíthatunk 2-es típusú diabéteszben szenvedőkben. Az inzulinterápia során is van lehetőség a hypoglykaemia kockázatának csökkentésére inzulinanalóg alkalmazásával. A részletesen bemutatott adatok egyértelműen amellett szólnak, hogy detemir alkalmazása mellett a hypoglykaemiák előfordulása igen jelentős mértékben csökken, és ez hangsúlyozottan érvényes az éjszakai hypoglykaemiák esetében.