A praetibialis myxoedema a Basedow-kór ritkán előforduló tünete. Jóllehet, a betegség patomechanizmusa nem tisztázott, de a szövettani vizsgálatok a mukopoliszacharidok, glükózaminoglikánok felhalmozódását mutatták ki, és ebben a TSH-receptor elleni antitestek serkentő hatásának tulajdonítanak szerepet. Kezelési protokollja máig nem megoldott. A szerzők egy súlyos praetibialis myxoedemában szenvedő beteg pentoxifillinel történt sikeres kezeléséről számolnak be. A 34 éves férfi betegnél több autoimmun szervspecifikus kórkép (1-es típusú diabetes mellitus, Basedow-Graves-kór súlyos orbitopathiával) együttesen fordult elő. Az intézetbe kerülésekor észlelték súlyos praetibialis myxoedemás tüneteit, amelyet addig nem diagnosztizáltak és nem kezeltek. A betegség kezelését nehezítette, hogy a diabetes mellitus miatt szteroidot a kívánt dózisban nem kaphatott. A beteg intradermalis, parenteralis, majd orális pentoxifillinkezelésben részesült. A bőrtünetek fokozatosan regrediáltak. A kedvező terápiás effektus pontosan nem tisztázott, de a legvalószínűbb mechanizmus, hogy a pentoxifillin gátolja a citokinek felszabadulását, a fibroblastok proliferációját és a glükózaminoglikánok termelődését. A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a pentoxifillin a praetibialis myxoedema kezelésére eredményesen és biztonságosan alkalmazható szteroid-ellenjavallat esetén.