Az öregedő társadalmakban fokozatosan nő a krónikus betegségek, így a keringési megbetegedések, a krónikus légúti betegségek, a metabolikus szindróma és a rák előfordulása. A krónikus betegségek gyakran egymás mellett jelennek meg, és súlyosbítják a betegek állapotát; szívelégtelenségben a krónikus obstruktív tüdőbetegség független prediktora a halálozásnak és a hospitalizációnak. A szívelégtelenség domináns tünetei a légszomj vagy nehézlégzés és a gyengeség; ezek megjelenése azonban nem mindig arányos a szívelégtelenség mértékével. Két betegcsoport különböztethető meg, akik különbözőképpen reagálnak a fizikai terhelésre; egyik esetben a nehézlégzés dominál, a másik esetben elsősorban a gyengeség. Ugyanakkor függetlenül a fellépő tünetektől, mindkét csoport esetében hasonló metabolikus és ventilációs válasz váltható ki fokozott terhelés mellett. A dyspnoe differenciáldiagnosztikája igazi kihívás lehet, főleg olyankor, amikor szívelégtelenség és a pulmonológiai társbetegségek egyszerre vannak jelen. A dyspnoét okozhatja akár a gyengébb légzőizomzat, vagy a megnövekedett holttér ventiláció, amik hozzájárulnak a szívelégtelen betegeknél terhelés hatására kialakuló fokozott hyperpnoéhoz. A differenciáldiagnosztika döntő lépése lehet a bal kamra funkció meghatározása szívultrahanggal, illetve specifikus biomarkerek vizsgálata. Emellett pulmonalis funkcionális tesztek is elvégezhetők az obstruktív tüdőbetegségek klinikai diagnózisának megerősítésére. A cardiovascularis és a pulmonalis betegségek számos ponton kapcsolódhatnak egymáshoz, pl. közös rizikócsoportokon vagy kórélettani folyamatokon keresztül. Az orvosoknak és az egészségügyi ellátórendszernek tisztában kell lennie azzal, hogy az egyik betegségben szenvedő beteg esetében komoly a rizikója a másik betegség kialakulásának.