A corticosteroidok a leghatékonyabb gyulladáscsökkentő és immunszuppresszív szerek közé tartoznak. Légúti gyulladáscsökkentő hatásuknak köszönhetően az inhalációs corticosteroidok napjainkra az asztma gyógyszeres terápiájának első vonalbeli szereivé váltak. Széleskörű alkalmazásuk ellenére, összetett hatásaik mechanizmusa jelenleg sem tekinthető pontosan tisztázottnak. Genomikus hatásaik (transzaktiváció, transzrepresszió és a génexpresszió poszttranszkripciós szabályozása) kritikus jelentőséggel bírnak a gyulladáscsökkentő hatás kialakításában. Ezen hatások kialakulása órákat vagy akár napokat is igénybe vehet és így nem biztosíthatnak gyors klinikai javulást akut asztmában. Számos megfigyelés alátámasztja azonban a corticosteroidok alkalmazását követően akutan, percek alatt bekövetkező hatásokat, melyeket az elmúlt évek újabb vizsgálatai a génexpresszió szabályozásától független, nem genomikus mechanizmusokkal magyaráznak. Ismertté vált, hogy a corticosteroidok számos támadási ponton akutan gátolják az asztmás légúti gyulladást. A noradrenerg vazotónus potencírozásán keresztül csökkentik a véráramlást a légúti érrendszerben. Legújabb adatok szerint a corticosteroidok hatékonyan gátolják az inhalációs bronchodilatátorok légúti eliminációját, mely kombinált alkalmazásuk során hozzájárulhat a hörgőtágító hatás javulásához. Mivel napjainkban is aktív kutatások középpontjában áll genomikus és nem genomikus hatásaik pontos feltérképezése, a közlemény célja a corticosteroidok összetett hatásainak, valamint a legújabb laboratóriumi és klinikai vizsgálatok eredményeinek áttekintése.