Háttér. A hipertónia gyógyszeres kezelésének legfontosabb célja a kardiovaszkuláris mortalitás és morbiditás csökkentése. Az optimális gyógyszerválasztáshoz ezért pontosan kell ismerni a betegek egyedi jellemzőit (kockázati tényezők, szubklinikai szervkárosodások, szövődmények és társbetegségek), a kiválasztott gyógyszernek pedig biztonságosnak és jól tolerálhatónak kell lennie. A nagy betegszámú VALID-META 32710 metaanalízisben a valsartan alapú kezelések (80, 160, 320 mg Diovan(R) és 80/12,5, 160/12,5, 160/25 mg DiovanHCT(R)) vérnyomáscsökkentő hatását és biztonságosságát elemeztük hat, korábban már publikált obszervációs tanulmány (COMPLETE-D, DEEP, DIO-KONTROLL, DIVERSE, GLORIA-D, VICTORIA-HD) eredményei alapján. A 32 710 primer hipertóniás beteg átlagos rendelői vérnyomása a valsartan-kezelést megelőző 162/95+-14/9 Hgmm-ről az 1. hónap végére 19/9+-13/9 Hgmm-rel, a 12. hónapra 32/16+-16/10 Hgmm-rel csökkent (p<0,0001). A 3. hónapra a betegek 48%-ának, a 12. hónapra pedig 80%-uknak került 140/90 Hgrnm alá a vérnyomása, a kardiológiai szempontból biztonságos 120-140/70-90 Hgmm-es célvérnyomás-tartományt a 3. hónapra 45%, a 12. hónapra 72% érte el. Célkitűzés. Jelen elemzésben célunk volt a VALID-META 32710 metaanalfzisbe bevont betegek kockázati státusának felmérése és beillesztése a kardiovaszkuláris eseményláncba, valamint a különösen veszélyes metabolikus terhet hordozó diabéteszes, elhízott és diszlipidémiás betegek egyéni jellemzőinek feltárása. A metaanalízis másodlagos célkitűzései közül a valsartan alapú kezelések mellett észlelt vérzsír- és vércukorleletek változását, továbbá a terápiahűséget értékeltük. Betegek és módszer. Összesen 32 710 beteg (átlagéletkor: 57,8+-12,1 év, 48% nő) adatait értékeltük. A statisztikai összehasonlító elemzések p-értékeinek meghatározásakor a folyamatos változók esetén Wilcoxon-, illetve Mann-Whitney-tesztet, diszkrét paraméterek esetén khi-négyzet-próbát használtunk. Eredmények. A metaanalízisben a kardiovaszkuláris kockázati tényezők elófordulási aránya a következő volt: idős kor - 44%, szív-ér rendszeri betegségre pozitív családi anamnézis - 49%, dohányzás - 33%, diszlipidémia - 49%, elhízás - 49%, cukorbetegség - 26%, balkamra-hipertrófia - 30%, emelkedett szérumkreatinin - 5%, mikroalbuminúria - 10%, érelmeszesedés - 17%, agyérbetegség - 8%, koszorúér-betegség - 23%, vesebetegség - 5%, perifériás érbetegség - 10%, retinopátía -14%, szívelégtelenség - 9%. Ezek az arányok a nagy metabolikus kockázatot hordozó betegek esetében módosultak, így diabéteszben és diszlipidémiában az átlagot meghaladó volt a balkamra-hipertrófia, a metabolikus rendellenességek, a mikro- és makroangiopátiás érszövődmények aránya. Obezitásban csak a metabolikus rendellenességek nagyobb gyakorisága volt megfigyelhető. A laboratóriumi paraméterek közül szignifikánsan (p<0,001 minden esetben) csökkent az összkoleszterin (6,09+-3,47 mmol/l-ről 5,56+-3,23 mmol/l-re), az LDL-koleszterin (3,62+-2,86 mmol/l-ről 3,26+-2,79 mmol/l-re), a triglicerid (2,47+-1,45 mmol/l-ről 1,97+-0,77 mmol/lre) és az éhomi vércukorszint (6,16+-2,23 mmol/l-ről 5,84+-1,63 mmol/l-re). A vércukor a 3. hónap után már nem csökkent tovább, a többi laboratóriumi lelet csökkenése vizitről vizitre szignifikánsnak bizonyult. A terápiahűség a hetente beszedett tablettaszámmal volt jellemezhető, a betegek több mint 90%-a szedett mindvégig heti 6-7 tabletta valsartant. Megbeszélés. A célvérnyomást el nem érő magyar hipertóniás populáció igen nagy kardiovaszkuláris kockázatot hordoz, ezen belül társult metabolikus rendellenességek (diabétesz, diszlipidémia, obezitás) esetén különösen gyakoriak a szubklinikus célszervkárosodások és a szövődmények. A valsartan alapú kezelés mellett optimális vérnyomáscsökkenés, egyéb újonnan bevezett antidiabetikus és antilipid gyógyszerek nélkül a metabolikus paraméterek javulása és kiváló beteg-együttműködés volt észlelhető.