A génexpresszió poszttranszkripciós szintű szabályozásában alapvető jelentőségű mikroRNS-ek jelenlétét nemcsak intracellulárisan, hanem testfolyadékokban is kimutatták. A keringő mikroRNS-ek hormonszerű hatásokat fejthetnek ki, aminek révén távoli sejteket is befolyásolhatnak, így az intercelluláris kommunikáció mediátorainak tekinthetők. A szérumban, vizeletben, székletben, nyálban előforduló mikroRNS-ek szóba jöhetnek betegségek biomarkereiként, és intenzív kutatások folynak ezek hasznosítására. Érdekes következtetésekre adhat okot, hogy az anyatej is tartalmaz mikroRNS-eket, és nem zárható ki ezek alapján, hogy ezek a csecsemőre hatva az epigenetikai információ egyének közötti áramlását tehetik lehetővé. Még megdöbbentőbb az a nemrégiben született felismerés, hogy a táplálékban található mikroRNS-ek, így növényi mikroRNS-ek mutathatók ki a keringésben, és ezek az emberi/állati szervezetben is aktívak lehetnek. Mindezek alapján a mikroRNS-ek az egyének közötti, sőt fajok közötti génexpressziós/epigenetikai információáramlásban szerepet játszhatnak, ami a mikroRNS-ek jelentőségét és talán az egész természet működéséről, a betegségek kialakulásáról alkotott felfogásunkat is alapvetően módosíthatja.