A hipertónia és az obesitas egyaránt napjaink "világjárványai" közé tartozik. A hasi típusú elhízás a hipertónia rizikófaktora, és a kapcsolatot a szimpatikus idegrendszeri aktivitás fokozódása jelenti. A zsírsejtekről ma már tudjuk, hogy nem csupán passzív energiaraktárként funkcionálnak, hanem az általuk termelt adipokinek révén hozzájárulnak a hipertónia, a 2-es típusú diabétesz és az ateroszklerózis kialakulásához. Az elhízással arányosan fokozódik az izomsejtekhez futó szimpatikus idegsejtek aktivitása. Ez sugallhatja, hogy kompenzáló mechanizmusról van szó: az izomsejtek energiafelhasználásának fokozásával a szervezet a testsúly növekedését próbálja ellensúlyozni. "Mellékhatásként" azonban növekszik a perifériás erekhez futó szimpatikus idegek aktivitása is, növelve a perifériás rezisztenciát és vérnyomás-emelkedést eredményezve. Az imidazolin l1-receptor agonista rilmenidin a szimpatikus idegi aktivitás gátlásával csökkenti a vazokonstrikciót és ezáltal a fokozott perifériás ellenállást, javítja a baroreflex-érzékenységet, emellett kedvezően befolyásolja a szénhidrát-anyagcserét is. Ezen tulajdonságai alapján különösen előnyösen alkalmazható például az obes, metabolikus szindrómás betegeknél.