A fizikai aktivitás - sportolás - egészséges egyének esetében még extrém terhelések után sem okoz vesekárosodásra utaló eltéréseket. Végstádiumú vesebetegségben a fizikai terhelés - párhuzamosan a dialízissel - segíti a jó állapot megtartását, a kóros mutatók javulását. A mérsékelt-közepes izomtevékenység a krónikus vesebetegek esetében is javítja a filtrációt, a lipidprofilt, csökkenti a fehérjeürítést, az oxidatív károsodást, fenntartja az erőt és a metabolikusan aktív izomtömeget. Az edzés a cukorbetegek anyagcseréjét nagymértékben javítja, így véd a vesekárosodás ellen is. A versenysportban a nem szteroid gyulladásgátlók, az extrém mértékű fehérje- vagy kreatinfogyasztás terhelheti a vesét. A nagy izomtömegű sportolókon a szokásos GFR-kreatininszint megítélése tévútra vezethet.