A szerző elolvasta a 100 éve alapított Orvosképzés 1. évfolyamának szülészeti tárgyú referátumait, és rövid ismertetésük után hozzáírta gondolatait, választ adva arra a kérdésre, hogy mit változott a szülészet-nőgyógyászat az elmúlt évszázadban. Ennek kapcsán Tauffer Vilmos tanulmányát értékeli a méh kóros helyzetváltozásairól, és felhívja Bársony János cikke kapcsán a figyelmet a 100 évvel ezelőtt még a nők életét követelő kriminális abortuszok veszélyeire. Ezek után Tóth István ma is időtálló intelmeit osztja meg a mai nőgyógyászokkal a hüvelyi vérzések kezelésére vonatkozóan, majd Lovrich József írását értékeli, aki a méhrepedés viszonylag egyszerű diagnosztikájával, de szegényes terápiás lehetőségeivel foglalkozik. A szerző mind a négy témában leírja az elmúlt 100 év fejlődésének eredményeit, melyből 50 évnek maga is részese volt. Végül felhívja ama praktizáló szülészek figyelmét az idézett négy szülész professzor követendő szakmai alázatára.