Bevezetés: A szívelégtelenség hazai prevalenciájára és incidenciájára nincsen ismert adat. A hazai epidemiológiai adatok az Egyesült Államok, illetve nyugateurópiai publikációk adataiból lettek kikövetkeztetve, habár egyedüli adottságként egy egységes biztosítói adatbázis áll a rendelkezésünkre a hazai adatok megismerésére. Célkitűzés: A magyarországi tejes lakosságra vonatkozó szívelégtelenség prevalenciájának és incidenciájának meghatározása. A szívelégtelenséghez társuló leggyakoribb betegségek meghatározása. A gyógyszeres kezelés hazai jellemzőinek meghatározása és végül a szívelégtelen betegek hospitalizációjának és halálozásának felmérése. Módszer: Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisának felhasználása 2004-2010 évekre vonatkozóan. Eredmények: A szívelégtelenség prevalenciája ma Magyarországon 1,6%, ami 160 ezer beteget jelent. Az incidencia 30-40.000 között változik évente. A betegek döntően a 60-80. évig terjedő korosztályba tartoznak. Az esetek 15-20%-ában az elkövetkező évben rehospitalizáció szükséges. A betegek fele részesül ACEI és béta-blokkoló kezelésbe. A béta-blokkoló feltitrálás alig emelkedő tendenciát mutat. A leggyakoribb kornorbíditások a hipertónia és az iszkémias szívbetegség, ami több mint a betegek háromnegyedénél társbetegség. A szívelégtelenség halálozása igen magas, az első évben megközelíti a 30%-ot. Következtetések: A szívelégtelen betegek száma jelentős terhet ró a magyar egészségügyre. A betegek mortalitása, főleg az első évben meghaladja a legtöbb malignus betegség mortalitását. A betegeknek csak a fele részesül a kezelés alapjául szolgáló ACEI és béta-blokkoló terápiában, jelentős részük lemorzsolódik, ezzel is magyarázható a béta-blokkoló feltitrálásának elmaradása. Mindezen adatok arra hívják fel a figyelmet, hogy szükséges lenne egy hazai szívelégtelenség ambulancia-hálózat kialakítása/finanszírozása.