BEVEZETÉS - Inzulinnal kezelt betegeink többségénél jól alkalmazható kezelési szabályok állíthatóak fel az egyes inzulinok farmakokinetikai tulajdonságainak ismeretében. Mind a humán, mind az analóg bázis-bolus rezsim felépítése esetén első lépésként a napi inzulinszükséglet meghatározása a feladat, melyet a bázis- és bolusinzulinok optimális dózisarányának megállapítása követ. ESETISMERTETÉS - A 33 éves, mérsékelten elhízott 1-es típusú diabeteses férfi beteg esetében napi 180 E összinzulindózis mellett halmozódó, neuroglykopeniás tünetcsoporttal társuló, hypoglykaemiás rosszullétek jelentkeztek. Az eredeti inzulinrezsim felfüggesztését és analóg bázis-bolus kezelési rendszer felépítését követően mind a beteg cukoranyagcseréje, mind életminősége jelentősen javult. Az optimális anyagcserekontroll eléréséhez 50% feletti bázisinzulin-arányra volt szükségünk. KÖVETKEZTETÉS - A napjaink egyik legmodernebb inzulinkezelési formájának számító analóg bázis-bolus rendszer elemeit megfelelő adagban és dózisarányban alkalmazva lehetőségünk van arra, hogy megfeleljünk a modern kor által támasztott terápiás követelményeknek. A kezünkbe adott fegyvert azonban nem megfelelő módon használva képesek lehetünk arra, hogy azt a betegek ellen fordítsuk.