A XX. század 80-as éveitől a neurózisfogalom használata fokozatosan kiszorul a szakirodalomból és a mindennapi gyakorlatból. Ehelyett a DSM-III és újabb átdolgozásai, valamint ICD-10 kategóriái mennek át a köztudatba. A szerző sorra veszi e radikális átalakulás előnyeit és hátrányait. Megállapítja, hogy nem csupán egy szűkebb szakterület belső problémájáról van szó. A diagnosztikai gondolkodás átalakulásának folyamatát egy tágabb társadalmi-kulturális keretbe helyezi. A dekonstrukció kifejezés találóan írja le azt a folyamatot, amelynek következtében a nagy, átfogó, egész kategóriák fokozatosan átadják helyüket a valóság apróra bontott részelemeinek. A dekonstrukció a középkori európai filozófia "univerzália vitáját" idézi fel, vagyis, hogy az általános fogalmaknak van-e és mennyiben van valóságos léttartalmuk. A neurózis, mint átfogó kategória, amely a pszichiátriai (és egyéb) betegek sokaságára jellemző, heurisztikus értékkel bír, amennyiben új tartalommal (antropológia, ontológia) töltjük fel.