A "nőgyógyászati szűrés" - a nőgyógyászati gyakorlat, majd később a nőgyógyászati protokoll szerint is - klinikai nőgyógyászati vizsgálatot jelent, kiegészítve kolposzkópos vizsgálattal, valamint kenetvétellel sejtvizsgálat céljára. Ez a gyakorlat az elmúlt évtizedek során rögzült a köztudatban. Ezzel szemben bizonyítékok csak a sejtvizsgálaton alapuló szűrés hatásosságát támasztják alá. A "hagyományos" nőgyógyászati gyakorlat a bizonyítottan hatásos sejtvizsgálathoz szükséges kenetvételt szakorvosi vizsgálathoz köti, ezáltal a népegészségügyi lakosságszűrést ellehetetleníti. A méhnyakszűrés módszertanát a hatályos nemzetközi népegészségügyi gyakorlathoz igazítandó, a szerzők "szakdolgozói szűrés"-t kezdeményeztek, amelyben a méhnyakszűrés csak citológiai vizsgálatra korlátozódik, a kenetet megfelelően képzett védőnők veszik, és a citológiai lelet eredményétől függően a védőnő nőgyógyászati szakrendelésre irányítja a rászorulókat.