A képalkotó diagnosztika rohamos fejlődése ellenére a pancreasadenocarcinoma és a körülírt pancreatitis elkülönítése jelenleg is gondot okoz. Cél: A szerzők két és fél év vizsgálatainak eredményei alapján értékelik a diffúziós mágnesesrezonancia-vizsgálat jelentőségét a hasnyálmirigy-adenocarcinoma és körülírt gyulladás diagnosztikájában. Módszer: Tizenkilenc, adenocarcinomában és nyolc, gyulladásban szenvedő betegnél végeztek 3 b-faktorral diffúziós mágnesesrezonancia-vizsgálatot. Tizenkét egészséges pancreas vizsgálata a referenciaérték meghatározása miatt történt. A tumor diagnózisát valamennyi esetben a szövettani vizsgálatok is igazolták. A gyulladás diagnózisa a betegek anamnézisén, laboratóriumi értékein, általános állapotuk változásán és a kontroll-komputertomográfvizsgálatok eredményein alapult. Eredmények: A diffúziós mágnesesrezonancia-vizsgálatok összehasonlításában szignifikáns különbséget találtak az egészséges hasnyálmirigy, a tumorosan érintett és gyulladásos területeken mért apparent diffusion coefficient és perfúziós értékek között. Az egészséges pancreas apparent diffusion coefficient és perfúziós értékei a legmagasabbak, a gyulladásos területen mért értékek ennél alacsonyabbak, míg a tumoros pancreasban talált értékek a legalacsonyabbak voltak. Következtetés: A szerzők eredményei szerint - az irodalomban közölt véleménnyel egyetértésben - a diffúziós mágnesesrezonancia-vizsgálat ígéretes differenciáldiagnosztikai képalkotó lehetőség a hasnyálmirigy-adenocarcinoma-körülírt gyulladás kérdés eldöntésében.