A syncope igen gyakran előforduló klinikai tünet, ami rendszerint orvosi beavatkozás nélkül megszűnik. A "banális rosszullét" hátterében könnyen befolyásolható kórkép mellett életveszélyes örökölt vagy szerzett betegség is meghúzódhat. A syncope oka, a pontos diagnózisa gyakran már az anamnézis, a fizikális vizsgálat és a 12 elvezetéses nyugalmi EKG-vizsgálat során kiderül. A további vizsgálatokat a syncope gyakorisága és súlyossága, valamint a szívbetegség jelenléte vagy hiánya határozza meg. Kimutatható szívbetegség hiánya esetén ismétlődő vagy súlyos syncope eseteiben neurálisan mediált, reflex syncope kivizsgálása irányába kell lépéseket tenni; carotis szinusz masszázs, ferde ágyon végzett ortosztatikus teszt, és tartós Holter EKG-monitorozás (beültethető eseményrögzítő) szükséges. Igazolt szívbetegség esetén strukturális eltérést kell keresni. Ezekben a betegekben echokardiográfia, terheléses vizsgálatok, invazív elektrofiziológiai teszt, tartós EKG-vizsgálatok elvégzése ajánlott.