Dolgozatomban páciensek terápiáján keresztül pszichoterápiás munkánk két aspektusát emelném ki. Egyrészt szeretném bemutatni a folyamatot, amely során a lelki működéseinkről való tudás léphet az irracionális gondolkodás helyére. Másrészt szeretném érzékeltetni a terápiás légkört, amelyben a változás megtörténhet. A terapeuta attitűdjét, ami ennek a tudásnak az elsajátításához szükséges. Pácienseink jól ismert panasza, hogy gyerekkorukban nem beszélgettek velük, érzéseiket, állapotaikat nem tükrözték vissza. Nem alakult ki olyan bizalmi kapcsolat, amelyre önismeretüket építhették volna. Ebből következően önreflexiójuk, valamint a másik ember megértésére való képességük hiányos. Nincs tudásuk saját valódi motivációikról, vagy ha van is tudomásuk róluk, nem képesek azokat elfogadni, integrálni. Nem élik át szerepüket kapcsolataik alakításában sem. Bár az irracionális gondolkodásnak sokféle gyökere lehet, véleményem szerint ennek a gyerekkori hiányos lelki szocializációnak is tulajdonítható az a gyakori tapasztalatom, hogy páciensek a terápia kezdeti szakaszában pszichés összefüggések keresése helyett a manapság is divatos panelekhez nyúlnak, személyiségjegyeket, vonzalmakat csillagképekkel magyaráznak, illetve hajlanak az irracionális, mágikus gondolkodásra, például kártyából jósolják meg egy kapcsolat kimenetelét. Azaz: a reflektív működés hézagait ezotériával töltik ki. Hozzátehetjük, hogy társadalmunk sokféle módon aknázza ki az önismereti hiányból adódó szükségleteket, burjánzanak az irracionális gondolkodásra építő eljárások, technikák. Dolgozatomban ugyanakkor az irracionális gondolkodásnak csak egyféle aspektusáról lesz szó, mégpedig arról, amikor az a lelki történések megismerése helyébe lép. Nem célom az ezoterikus gondolkodást sem megítélni, sem értékelni. Összefoglalóan úgy gondolom, hogy nem a páciens vágytejesítő gondolkodásának, sablonjainak szembesítése vezethet eredményhez, hanem alternatíva felmutatása és átélése.