A citosztatikus kemoterápiák fejlődésével párhuzamosan, azok gyakori mellékhatásai miatt, a szupportív kezelések is jelentősen fejlődtek. A kemoterápiák legfontosabb mellékhatása a csontvelő-károsítás. A daganatos betegek vérszegénységének ellátásában két új készítménycsalád, a humán rekombináns eritropoetin és az intravénás vas alkalmazása terjedt el. A készítményeknek köszönhetően csökkenő transzfúziós igény és javuló életminőség kezdetben osztatlan lelkesedést váltott ki. A publikációk kritikusabb olvasata ezt a lelkesedést némileg árnyalhatja. Újabb adatok szerint az eritropoetin kedvezőtlenül befolyásolja a túlélést. Ezenkívül az eritropoetin bevezetése óta eltelt 25 év alatt új egészségpolitikai helyzet alakult ki. A transzfúzióval átvihető vírusfertőzésektől való félelem csillapult, az egészségügyi ellátás költségtudatossága pedig fokozódott. A megfontoltság az Amerikai Hematológiai és Klinikai Onkológiai Társaságok ajánlásában is tükröződik. Az eritropoetin adását nem javasolják adjuváns kezelés keretei között. Az eritropoetin és a transzfúzió közötti választást a klinikusra bízzák metasztatikus kezelés keretei között. Az intravénás vaspótlás alkalmazásának támogatására nem találtak elegendő tudományos bizonyítékot.